2010. december 23., csütörtök

Békés, szép karácsonyt!

Sütök-főzök már jó egy hónapja szakadatlan, de arra már nincs idő, hogy a sok szép művet megörökítsem pláne, hogy sütemények és más finomságok receptjeit gondosan formálva leírjam. Talán a két ünnep között lesz egy csendes délelőtt...

Addig is mindenkinek kívánok szép ünnepet, békés együttlétet szeretteitekkel, valahogy úgy, ahogy az alábbi versben.


Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

2010. december 3., péntek

Zsák, zsák, teli zsák...

A december nálunk nem csak a csendes magunkba mélyedő, nyugalmas ünnepvárásról, gondos készülésről szól, hanem őrült rohanásokról, sokféle feladatról is. A gyerekek ünnepi szereplései, az osztálykarácsonyok, a szalagavató mind-mind fontos esemény, mindegyikre készülni kell, sütni-főzni, jelmezt keríteni nekem, szerepet, zongoradarabot, énekkari szólamot tanulni, és persze büszkén szerepelni nekik. Egyetemistáim pedig zh-ból zh-ba esnek, beadandó dolgozatokat és rajzokat alkotnak szakadatlan. Ebben a nyüzsgő forgatagban kell egy biztos pont, és ez a pont a házi adventi naptár reggelenkénti felbontása (este szerteszét szaladnak). A zsákokat már több, mint 20 éve december 1-én reggelre az étkezőasztal mellé varázsolom. A képen látható sorozat már a második, az elsőt egyszerűen kinőttük. Nincs bennük nagy kincs: apró csokoládé, ceruza, lufi, jelvény vagy matrica. Idén már a nagyok megsúgták, hogy ők nem várnak semmit a zsákból, de a legkisebb még izgatottan nyitogatja minden reggel. A zsákocskákat annak idején néhány este alatt megvarrtam és kihímeztem, azóta minden évben csak fel kell töltenem november 30-án este, azután számolhatjuk velük a napokat egészen karácsonyig.

2010. december 1., szerda

Karácsonyváró szorgoskodás

Megszállott háziasszony lévén már tervezem a karácsonyi menüt, válogatok kedvenc süteményreceptjeim között, kérdezgetem a családot, hogy milyen finomságokra vágynak az ünnepen. Megvívom magammal és persze a famíliával a szokásos harcot, melynek tárgya: hagyományos vagy valami szupermodern legyen az asztalon. Persze a vége mindig egy szép kompromisszum, azaz lesz ilyen is, olyan is. Hiszen éppen erre valók a hagyományok, jó néha felrúgni a szabályokat, és formabontó ünnepet szervezni, azután jó visszatérni a megszokott ízekhez. Hogy azonban ezt az utat bejárhassuk, ismernünk kell a tradíciókat, a klasszikus fogásokat, elkészítési módjukat.
Így gondolhatták  Chefparade-ban is, mert különleges kurzusaik közé beillesztettek egy hagyományos karácsonyi süteményeket készítő foglalkozást is, melyen bejglit, vaníliás kiflit, rumos holdat alkothatnak a séftanoncok. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezt a kurzust én vezethetem, megosztva több évtizedes háziasszonyi tapasztalataimat a sütni vágyókkal. Advent harmadik vasárnapján, december 12-én délelőtt 10 órára várjuk a sütni vágyókat, a Chefparade Bécsi út  27. alatti épületében.
A kellemes süteményillatú foglalkozás után, 13 óra 30 perckor a Cser Kiadó csapatának lelkes közreműködésével  A dió című könyvem bemutatóját is megejtjük a főzőiskolában.
Mindkét eseményre szeretettel invitálom kedves olvasóimat! (A sütés fizetős, a könyvbemutató, ahol kóstoló is lesz, ingyenes.)