2010. június 25., péntek

Örüljetek velem!


Jól eltűntem hálóról, de van alibim. A nagyobbik lányom érettségizett, és, mint főzős anyának ott volt a helyem az érettségi büfében. Jó, hogy ott voltam, nemcsak azért mert azt akartuk hinni, a tanárok ínyének kényeztetésével jobbnál-jobb jegyeket kapnak a gyerekek (tudtuk, hogy nem ezen múlik, de azért mindent bedobtunk), hanem mert jó volt együtt izgulni a gyerekekkel, és amíg vártuk, hogy előkerüljenek a nagy vizsgáról, a többi anyukával jó volt végigbeszélni az elmúlt négy évet. Az eredmény (nem a büfé érdeme, hanem szorgos gyermekemé): majdnem kitűnő érettségi bizonyítvány.

Ja, és a menü a büfében: a gyerekeknek svédasztalos kínálással a szokásos sonkás, sajtos, szalámis szendvicsek, édes és sós sütemények minden mennyiségben. Gondoltunk a fogyókúrázókra és a vegákra is, volt magos kenyér és rozscipó is, hogy az egészségbajnokok is találjanak kedvükre valót. Agyserkentőnek kínáltunk csokoládét és szőlőcukrot, volt rengeteg ásványvíz, gyümölcslé, kávé és tea. A tanároknak terített asztalhoz le is lehetett telepedni, ők egybesült debreceni karajt kaptak, és ugyanolyan finom majonézes, zöldséges és gyümölcsös salátákat, mint a fiatalok. Szóval, aki csak uzsonnázni tért be, az remekül érezhette magát, sajnos a fiatalabbaknak vizsgázni is kellett.

10 megjegyzés:

  1. Gratulálok a remek bizonyítványhoz.
    Annak idején én is ott voltam, amikor a lányom érettségizett, csináltuk a kaját, ahogy ti is, talán nem ennyifélét.
    És komolyan, ti ezt normálisnak tartjátok, hogy manapság így szokás? Amikor én érettségiztem, akkor is mi csináltuk a szendvicseket, nem anyáink, és elsősorban magunknak, nem a tanároknak.
    Igazán nem akarnék ünnepet rontani, csak ez már régi vesszőparipám. :)

    VálaszTörlés
  2. Nálunk én voltam a büféfelelős. Mi csináltunk mindent, és aki épp nem érttségizett, azok közül be voltunk osztva páran, hogy ha mennek a tanarak, mindig legyen valaki, aki kiszolgálja őket. Itt barátkoztam össze az egyik tanárral, akivel 4 éven át nem sikerült, és bár olyan tételt húztam a tantárgyából, amiről fogalmam sem volt, kettővel jobb jegyet adott, mint amit megérdemeltem volna.:))

    VálaszTörlés
  3. Kedves BeckZsu!

    A gyerekek is el tudták volna készíteni a szendvicseket, mint ahogy sok iskolai rendezvényen meg is tették, de az érettségi izgalmait enyhítendő jól esett nekik még egy kis anyai gondoskodás. A tanárok sem voltak irigylésre méltó helyzetben,többen reggel nyolctól este hatig vizsgáztattak, nekik sem ártott a gondoskodás. Bár, mint Maimoni írja, a diákbüfének is megvannak az előnyei...

    VálaszTörlés
  4. En is gratulalok! Amikor utoljara erettsegiztettem, az egyik osztaly mar nem csinalt bufet, allitom, hogy jegyek mulottak ezen. Egy jo "ozsonna" utan szabalyosan megenyhul az ember szive.... Ehes ferfitanartol meg az eg irgalmazzon...

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szomorú dolognak tartom, ha jegyek múlhatnak a büfé létén vagy nem létén.

    VálaszTörlés
  6. Szívből gratulálok a szép eredményhez! :)

    VálaszTörlés
  7. Úgy látom ez az érettségi büfé kérdés igencsak megosztotta kedves bloggertársaimat. Biztos mindkét tábornak megvan a maga igaza, én, mint azt a bejegyzésben olvashattátok, az anya-büfé mellett tettem le a voksomat, de tiszteletben tartom a többiek véleményét is.

    VálaszTörlés
  8. Nagyszerű ember vagy. Okos és szép (tudom, ezt nem hiszed el) nő, nagyon jó édesanya. Öröm olvasni, amiket írsz. Ma rosszul ébredtem, amolyan minek ez az egész érzéssel. Mindig magaddal húzol, mint egy gőzmozdony. :) Most már jobb.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Ildikó!

    Gratulálok nagylánya kiváló teljesítményéhez! Az érettségi büfé remek dolgog, csinálja akárki: az evés (különösen a jó ételeké) oldja a feszültséget (diákét, tanárét egyaránt), jobb kedvre derít, jobb teljesítményre sarkall és ahogy csicseriborsó fentebb írja, éhes férfi tanártól óvakodjon minden vizsgázó.

    VálaszTörlés