A december nálunk nem csak a csendes magunkba mélyedő, nyugalmas ünnepvárásról, gondos készülésről szól, hanem őrült rohanásokról, sokféle feladatról is. A gyerekek ünnepi szereplései, az osztálykarácsonyok, a szalagavató mind-mind fontos esemény, mindegyikre készülni kell, sütni-főzni, jelmezt keríteni nekem, szerepet, zongoradarabot, énekkari szólamot tanulni, és persze büszkén szerepelni nekik. Egyetemistáim pedig zh-ból zh-ba esnek, beadandó dolgozatokat és rajzokat alkotnak szakadatlan. Ebben a nyüzsgő forgatagban kell egy biztos pont, és ez a pont a házi adventi naptár reggelenkénti felbontása (este szerteszét szaladnak). A zsákokat már több, mint 20 éve december 1-én reggelre az étkezőasztal mellé varázsolom. A képen látható sorozat már a második, az elsőt egyszerűen kinőttük. Nincs bennük nagy kincs: apró csokoládé, ceruza, lufi, jelvény vagy matrica. Idén már a nagyok megsúgták, hogy ők nem várnak semmit a zsákból, de a legkisebb még izgatottan nyitogatja minden reggel. A zsákocskákat annak idején néhány este alatt megvarrtam és kihímeztem, azóta minden évben csak fel kell töltenem november 30-án este, azután számolhatjuk velük a napokat egészen karácsonyig.
Nagyon szép lett!
VálaszTörlésNa ez a biztos pont nálunk is:) A nagyok is ugyanúgy várják, mint a kicsi lány, és reggel még csukott szemmel akasztják le az aznapi zsákot-csomagot és bontogatnak izgatottan....
VálaszTörlésKriszta! Biztosan lehetne szebb is (a varrás-hímzés nem az erősségem), de jó volt készíteni, és jó évről évre megtölteni a zsákokat.
VálaszTörlésMoha! Nálunk a bontogatás a legkisebb (9 év) tiszte , a nagyok (22, 19, 16 év) pedig remekül mulatnak az ő örömén, és izgalmán.
VálaszTörlés