Ribiszkezselé - nélküle nincs nyár

Nagynéném kertjében van vagy húsz pompás ribiszkebokor. Még nagyapám ültette annak idején, bort készített  a terméséből, hozzáértők szerint nem a legjobbat, de kocaborászként remekül elszórakozott vele. Ő már azóta persze az égi ribiszkésben borászkodik, de a bokrok itt maradtak nekünk és évről-évre nagyszerű termést hoznak. Szóval kezdődhet a befőzés! Általában szörpöt és kocsonyát készítek a gyümölcsből, és persze sokféle süteményt, esetleg habot. Most nézzük a zselét, amit akár hívhatunk dzsemnek is. Az alább leírt adag az álom kategóriába tartozik, azaz ilyen kevés ribiszke még sohasem került a konyhámba, de alapegységnek jól használható akkor is, ha több gyümölcs kerül a kosarunkba.

RIBISZKEZSELÉ
Hozzávalók: 2 kg ribiszke, kb. 1 kg cukor, 1 mokkáskanál benzoesavas-nátrium

1. A ribiszkét megmossuk, leszemezzük, majd annyi vízben, amennyin éppen ellepi feltesszük főni. Addig hagyjuk a tűzön, amíg a szemek szét nem főttek, ekkor leszűrjük, és a ribiszkét áttörjük.
2. Az áttört magot és héjat egy nagyobb tálban hideg vízzel felöntjük, és megkeverjük. A ribiszkemagok az edény aljára süllyednek, a víz tetejére emelkedett héjdarabokat szűrőkanállal leszedegetjük, és a kipréselt lébe keverjük. Erre azért van szükség, mert a kocsonyásító, sűrítő anyag (pektin) nagy része a gyümölcs héjában van.
3. A ribiszkelevet megmérjük, minden literjéhez 70 dkg cukrot keverünk, és a tűzre tesszük.
Állandóan kevergetve addig főzzük, amíg besűrűsödik, és egy kistányérra cseppentve 1-2 perc alatt kocsonyásodik.
4. Ezután tisztára mosott, fertőtlenített üvegekbe merjük, mindegyik tetejére csipetnyi tartósítószert szórunk, és két réteg celofánnal lezárjuk. (A tartósítószert a celofánrétegek közé is tehetjük.)
5. Az üvegeket szárazgőzbe tesszük, majd amikor kihűltek, felcímkézzük, és a kamrába rakosgatjuk.