Karácsonyváró szorgoskodás

Megszállott háziasszony lévén már tervezem a karácsonyi menüt, válogatok kedvenc süteményreceptjeim között, kérdezgetem a családot, hogy milyen finomságokra vágynak az ünnepen. Megvívom magammal és persze a famíliával a szokásos harcot, melynek tárgya: hagyományos vagy valami szupermodern legyen az asztalon. Persze a vége mindig egy szép kompromisszum, azaz lesz ilyen is, olyan is. Hiszen éppen erre valók a hagyományok, jó néha felrúgni a szabályokat, és formabontó ünnepet szervezni, azután jó visszatérni a megszokott ízekhez. Hogy azonban ezt az utat bejárhassuk, ismernünk kell a tradíciókat, a klasszikus fogásokat, elkészítési módjukat.
Így gondolhatták  Chefparade-ban is, mert különleges kurzusaik közé beillesztettek egy hagyományos karácsonyi süteményeket készítő foglalkozást is, melyen bejglit, vaníliás kiflit, rumos holdat alkothatnak a séftanoncok. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezt a kurzust én vezethetem, megosztva több évtizedes háziasszonyi tapasztalataimat a sütni vágyókkal. Advent harmadik vasárnapján, december 12-én délelőtt 10 órára várjuk a sütni vágyókat, a Chefparade Bécsi út  27. alatti épületében.
A kellemes süteményillatú foglalkozás után, 13 óra 30 perckor a Cser Kiadó csapatának lelkes közreműködésével  A dió című könyvem bemutatóját is megejtjük a főzőiskolában.
Mindkét eseményre szeretettel invitálom kedves olvasóimat! (A sütés fizetős, a könyvbemutató, ahol kóstoló is lesz, ingyenes.)

Listák hava

Az ünnepek közeledtével egyre szaporodnak körülöttünk a listák: elintézendő ügyek, ajándéklajstromok, bevásárlócédulák. Lehet szépíteni a dolgot, de az év vége sok-sok szépsége mellett is mindig zűrös időszak. Munkahelyi hajrá, évzáró és karácsonyi buli, a gyerekek iskolai, zeneiskolai előadásai (amelyeken nemcsak mosolygó hallgatóként kell részt vennünk, hanem általában egy-két tálca süteményt és különféle ajándékokat is illik magunkkal vinni), no és a családi ünnep megszervezése. Külön-külön is embert próbáló feladatok, hát még néhány rövidke hétbe tömörítve, egyszerre a nyakunkba zúdulva. No, ilyenkor jönnek a listák! Az első a teendők sora, amit jó egy naptárral a kezünkben rögzíteni. Azután így november vége felé elkezd kavarogni a fejünkben a rengeteg ajándékkívánság, amit év közben a családtagoktól begyűjtöttünk, ezeket is érdemes összeírni (vagy a számítógép egy titkos fájljában rögzíteni). Ilyenkor már hasznos elgondolkodni, az ünnepek családi összejöveteleinek megszervezésén, ami újabb listát eredményez. A listák összeállítás lehet csendes magányos elfoglaltság egy jó kávé mellett, vagy össznépi családi program, de biztos, hogy hasznos dolog. Az már a következő hetek titka, hogy az összeírtak miként válnak valóra…

Erre csörög a dió...

Írom, írom a recepteket, gyűjtöm a konyhai trükköket, sütési-főzési fortélyokat, azután igyekszem azokat közreadni. Most is így történt, mégpedig a dióval kapcsolatos ételleírások gyűltek össze szép számmal, és a Cser Kiadó jóvoltából könyv lett belőlük, melyben némi népszerű tudományos bevezető után sorakoznak a receptek. Igyekeztem a dió, mint alapanyag által kínált lehetőséget a lehető legtágabban értelmezni, így nemcsak sütemények, hanem saláták, előételek, levesek, mártások, húsos és zöldséges fogások is vannak a könyvben. A munka a kiadónál már megszokott csapatban készült: a szerkesztő Varga Zsuzsa volt, a fotókat Csigó Zita, az ételeket Liptai Zoltán készítette. Szeretettel ajánlom mindenkinek!
A könyv kedvezményesen megrendelhető a Cser Kiadó honlapján, vagy egyszerűen ide kattintva.

Ízelítőül álljon itt egy cseppet sem süteményes recept a könyvből:
  
 KESUDIÓS, KÍNAI KELES EGYTÁL
Hozzávalók:10 dkg kesudió vagy hazai dió, 4 szelet sertéshús (comb vagy karaj), só, őrölt bors, 4 evőkanál olívaolaj, 80 dkg kínai kel, 2 gerezd fokhagyma, körömnyi gyömbér, 2 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál száraz fehérbor

1. A diót serpenyőben zsiradék nélkül, azaz szárazon egy kissé megpirítjuk, majd félretesszük.
2. A hússzeleteket vékony csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a forró olajon hirtelen megsütjük, azután ezt is félretesszük, és tálalásig melegen tartjuk.
3. A helyére a vékony szeletekre vágott kínai kelt szórjuk. A zúzott fokhagymával, a megtisztított, lereszelt gyömbérrel és a szójaszósszal fűszerezzük.
4. A bort is beleöntjük, és gyakran kevergetve-rázogatva, esetleg egy kevés vizet hozzáadva puhára pároljuk.
5. Amikor a kel elkészült, a húst is belekeverjük, és a pirított dióval megszórva, friss, ropogós francia kenyérrel máris tálaljuk.

Az utolsó szilva

Hétről-hétre viszek haza szilvát a piacról, és október közepe óta azt gondolom, hogy az éppen a kosaramban lévő a szilvaadag lesz idén az utolsó. Lehet az a szilva besztercei vagy penyigei, vörös vagy magvaváló, szeretjük. Csak úgy magában, vagy  gombócban, süteményben, kompótnak, lekvárnak, dzsemnek, azaz reszternek elkészítve, szóval mindegy, csak szilva legyen. A legutóbbi utolsó  szilvát zabpelyhes morzsa alatt sütöttem meg, lássuk, hogy készült!

SZILVA ZABPELYHES MORZSA ALATT SÜTVE
Hozzávalók: 2 kiskanál vaj, 5 dkg zsemlemorzsa, 1 kg szilva, 3-4 evőkanál fahéjas cukor, 20 dkg liszt, 10 dkg zabpehely, 20 dkg vaj vagy margarin, 1 tojássárgája, csipetnyi só, őrölt fahéj, 2 evőkanál kristálycukor, fél citrom reszelt héja; a tálaláshoz: fahéjas porcukor

1. Egy közepes tepsit vajjal kikenünk, morzsával meghintünk, majd a megmosott, kimagozott, cikkekre vágott szilvát beleszórjuk, és a fahéjas cukorral meghintjük.
2. A lisztet a zabpehellyel összeforgatjuk, majd a vajjal és a tojással összedolgozzuk. Csipetnyi sóval, őrölt fahéjjal, cukorral és a citromhéjjal ízesítjük, majd a szilvára morzsoljuk.

3. A tepsit 200 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk (légkeveréses sütőben 180 °C), és kb. 25 perc alatt szép ropogósra sütjük.
4. Melegen, tenyérnyi darabokra vágva, fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Megkésett beszámoló II.

A Chefparade budai bázisa, hamisítatlan gasztronómiai fellegvár: kávézó, bár, szakácskönyv- és fűszerbolt,  és persze számos tűzhellyel, rengeteg lábossal, konyhai ketyerével pompásan felszerelt óriáskonyha. Aki ide betér, még ha addig csak a vajas kenyeréért látogatott a konyhába, vagy azt sem tudta, hogy hol a hűtőszekrény, akkor is meg lesz fertőzve. Biztos, hogy itt vagy otthon (vagy mindkét helyen!) keverni, fűszerezni, sütni-főzni akar, ki akarja próbálni, hogy ez a sok érdekes dolog mire való, hogyan használható. Nos, nem színezem tovább, a képek úgyis önmagukért beszélnek, a környezet egyszerűen ideális volt a befőzéshez. És ezt nemcsak én gondolom így, hanem a Gasztrotipp is, melynek szerkesztője nemcsak a helyszínről, de a könyvről és a bemutatóról is igen kedvező kritikát közölt. Nézzük, mit is készítettünk!

CUKKINICSATNI
Hozzávalók: 75 dkg cukkini, 1 nagy vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, körömnyi gyömbér, 1 csilipaprika, 1 csokor koriander, 2 kiskanál só, 2 evőkanál cukor, 10 dkg mazsola, 4 evőkanál 20 %-os ecet

1. Az alaposan megmosott cukkinit nagy lyukú reszelőn, héjastól lereszeljük.

2. A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk, a megtisztított gyömbért lereszeljük. A csilit kimagozzuk, felaprítjuk, a leöblített koriandert finomra vágjuk.
3. Mindezeket egy hibátlan zománcú vagy rozsdamentes lábasba tesszük, a sóval és a cukorral fűszerezzük, és kevergetve főzni kezdjük. Addig hagyjuk a tűzön, amíg minden meg nem puhul, ekkor a megmosott mazsolát is beletesszük, ezzel még egyszer felfőzzük, majd az ecettel pikánsra ízesítjük.
4. Apró, tisztára mosott üvegekbe merjük, és szárazgőzben hagyjuk kihűlni.

A fűszeres cukkinicsatni remek ízesítője natúr sült húsoknak, de egyszerűen vajas kenyérre kenve is kínálhatjuk.


KÁPOSZTÁVAL TÖLTÖTT KÁPOSZTA
Hozzávalók: 1 kg lilakáposzta, 2 vöröshagyma, 1 evőkanál só, 1 fej fehér káposzta, 1 evőkanál mustármag
a felöntőléhez: 1 dl 10%-os ecet, 1 evőkanál só, 2 evőkanál cukor

1. A megtisztított, torzsájától, vastagabb ereitől megfosztott lilakáposztát legyaluljuk vagy vékonyan felszeleteljük.
2. A lehéjazott hagymát felkarikázzuk, a káposztába keverjük, és együtt besózzuk, a mustármagot beleszórjuk, majd 2 órán át állni hagyjuk.
3. Ezután a fehér káposzta külső leveleit lehántjuk, a fejet pedig 2 percre lobogva forró, enyhén sós vízbe mártjuk. Ezalatt a levelei egy kissé meggyöngülnek.
4. A lilakáposzta-salátát egy kissé kinyomkodjuk, és kisebb adagokban egy-egy fehérkáposzta-levélbe göngyöljük. A fehérkáposzta-levelek vastagabb ereit szintén érdemes kivágni, így könnyebben formázhatjuk a batyukat.
5. A káposztacsomagokat tisztára mosott üvegekbe rakosgatjuk, majd az ecetből, sóból, cukorból és 1 liter vízből készített forró lével felöntjük.
6. Ezután az üvegeket befedjük, csavaros tetővel lezárjuk, gőzölőedénybe tesszük, és 15 percig gőzöljük.
7. Az edényben hagyjuk kihűlni, majd szárazra törölve, felcímkézve a kamrába állítjuk.

A lila káposzta szépen megszínezi a fehéret, az így kapott bíborszínű savanyúság karikákra vágva pecsenyék mellé kínálható.

FAHÉJAS ALMALEKVÁR
Hozzávalók: 2 kg savanykás alma, 40-50 dkg cukor, 2-3 rúd fahéj, 1 mokkáskanál szalicil

1.Az almát meghámozzuk, húsát lereszeljük, és egy nagy lábasban feltesszük főni. Nem túl gyakran, de időnként azért megkeverjük.
2.Amikor megpuhult, kilónként 20…25 dkg cukrot öntünk bele, a fahéjrudakkal fűszerezzük, és még kb. 15 percig főzzük.
3. Ezután a fahéjat kivesszük belőle, a lekvárt forrón üvegekbe töltjük, a tetejükre egy kevés tartósítószert szórunk, és lekötve, szárazgőzben hagyjuk kihűlni.
4. A tisztára törölt üvegeket felcímkézve a kamrába tesszük.

Almás lepénybe, rétesbe kitűnő töltelék, de vajas kalácsra kenve reggelire is adható.

Megkésett beszámoló I.

Pont két hete, hogy a Chefparade Főzőiskolában bemutathattam a Befőzés című könyvemet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy hetekig izgultam a bemutató miatt: elképzeltem a bemutatandó kamrába valók elkészítésének minden apró lépését - és biztos voltam benne, hogy, ami otthon ezer éve pompásan megy, az ott, nagy plénum előtt nem fog sikerülni, találgattam, hogy a kíváncsiskodók mit fognak kérdezni - és úgy éreztem, hogy hosszú évek háziasszonyi és gasztronómiai újságírói tapasztalata kevés lesz a válaszhoz. Azután  eljött a nagy nap, karomon a nagy kosárral, amiben üvegek, szűrők zörögtek, beléptem  a Chefparade  budai otthonába, Bécsi úti házába, és hirtelen minden bizonytalanságom eltűnt. No, nem azért, mert hirtelen megokosodtam, és megügyesedtem volna, hanem azért, mert a Chefparade csapata, élén Fülöp Katával olyan fantasztikusan előkészített mindent a bemutatóhoz, hogy úgy éreztem, ilyen hátországgal minden sikerülni fog. Azután megjöttek a lányok a Cser Kiadóból, Gulázsi Aurélia, a könyv szerkesztője, Gara Bea, aki a marketing ügyek felett őrködik, és még ketten a terjesztés felelősei közül. Cipelték a könyveket, segítettek mindent elrendezni, biztattak, hogy minden remek lesz, szóval ezerrel velem voltak, így bár a gombóc a torkomból nem tűnt el, valahogy mégis nyugodtabb lettem.
A bemutató befőzés így azután pompásan sikerült: a vendégek velem együtt vágtak, szeleteltek, savanyítottak, kevertek, dunsztoltak, jókat kérdeztek, nagyokat nevettek, és végül mindent megkóstoltak. (A receptek és a beszámoló folytatása a következő bejegyzésben.)

Most mutasd meg!

Egyszerű dolog csendes magányban, esetleg családi körben gyűjtögetni a befőzéshez a recepteket, egyszerű dolog könyvbe foglalni őket, a befőtteket, lekvárokat egy remek fotóssal megörökíteni, és ezeket is a könyvbe csatolni. Egyszerű dolog ezeket a recepteket évről-évre megeleveníteni és telerakni a kamrát jó kis télirevalókkal, azután a gyerekekkel, rokonokkal barátokkal a hidegebb évszakokban elcsemegézni.
No, de most ország világ előtt kell megmutatnom, hogyan kerül a lábosba, majd a befőttes üvegbe a csatni, a lekvár, a savanyúság, ugyanis jövő hétfőn, szeptember 20-án délután 6-kor a Chefparade Főzőiskolában mindezekből bemutató befőzést tartok.

Ezúton meghívom Önöket, meghívlak Titeket is a nagy közös befőzésre a Chefparade-ba!

Hogy biztosan jusson mindenkinek hely, kérem, hogy, aki eljön, itt jelentkezzen.