2010. január 31., vasárnap

És, ha nem sikerül? Munkaterápia!











Kedves Naplóm! Elhanyagoltalak, mert az íráson kívül ezernyi más dolgom volt, és a kedvem is igencsak pocsék. Először is állás, de legalábbis munka után rohangálok, kevés sikerrel. Azután a még meglévő munkámat igyekszem minél jobban végezni, ez egy szakácskönyv írása a befőzésről (lásd szavazás), úgyhogy a betűket most ahhoz gyűjtöm. A hétvégi szent sütemény ezúttal bár igen szép lett, de kevéssé finom (lásd kép), ráadásul ma van a születésnapom, ami sajnos már nem a huszadik, és még a hó is zuhog. Szóval úgy döntöttem: elég a megszokott, monoton körök rajzolásából (főzés, írás, gyerekek, öregek istápolása stb.), moziba megyek, hogy jobb kedvre derüljek. Persze nem tagadhatom meg magam, a mozi is az egyik fő körről, a gasztronómiáról szólt, hát persze, hogy a Julie & Julia - Két nő egy recept című hollywoodi szuperfilmet néztem meg. Remekül szórakoztam, különösen a főhősnő Julie Powell azon kijelentésén, hogy az egy év alatt megfőzött több, mint ötszáz étel elkészítése során csodálatos módon megtanult főzni. Hát igen, ez így megy, ha minden nap főzünk néhány fogást, egy, két, három, sok éven át, akkor, lassan megtanulunk főzni. Az meg már az én bajom, hogy irigykedve néztem, amint a bloggerlány homárt, egyforma darabokra szelt marhabélszínt, sajtok és vajak kilóit cipelte haza nap mint nap a piacról (mindezt hivatalnoki fizetéséből). No, de ez csak egy film…, egy jó kis főzős film, megér egy délutánt rászánni. A mozi után arra jutottam, hogy felhagyok a csüggedéssel, munkaterápiára fogom magam, és ha már a többin nem tudok változtatni, legalább megfejtem, mitől lett száraz, unalmas a sok gonddal készített vasárnapi sütemény.

Kezdjük az okoknál: azért sütöttem pont ezt, mert igencsak felgyűlt a hűtőszekrényben a tojásfehérje, na meg azért, mert egy filléres boltban nagyszerű habcifrázó lapocskát vettem, és ezt szerettem volna végre kipróbálni. Eddig nincs probléma.

Most jöhet a recept!
LEKVÁROS-HABOS SZELET
Hozzávalók : 40 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 1 tojássárgája, 1-2 dl tej, fél citrom vagy narancs reszelt héja, só, 3 evőkanál kakaó, 20-25 dkg baracklekvár, 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, a formázáshoz: liszt

1. A lisztet a sütőporral összeszitáljuk, majd a cukorral, a vajjal, a tojássárgájával és annyi tejjel, hogy jól formázható tésztát kapjunk, összegyúrjuk.
2. A citromhéjjal és csipetnyi sóval ízesítjük, majd 2/3-1/3 arányban elosztjuk. A kakaót a nagyobb darabba dolgozzuk, majd ezt is két egyforma darabra vágjuk.
3. Az első kakaós tésztát liszttel behintett deszkán egy közepes méretű tepsi méretére nyújtjuk, és belefektetjük. A lekvár harmadával megkenjük, majd a sárgán hagyott, szintén kinyújtott tésztalappal befedjük. Erre újabb harmad lekvár és a második kakaós lap kerül.
4. A sütemény tetejét egy villával megszurkáljuk, és 200 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses sütőben 180 °C) kb. 20 perc alatt elősütjük.
5. Közben a tojásfehérjét kemény habbá verjük, a porcukrot apránként beledolgozzuk. A félig sült tészta tetejét a maradék lekvárral megkenjük, és a habot rásimítjuk.
6. Villával ügyesen megcifrázzuk, és a tepsit a sütőbe visszatesszük. A tüzet mérsékeljük kb. 20 °C-kal, és a sütő ajtaját résnyire nyitva addig sütjük, amíg a hab szépen meg nem pirul. Langyosra hűtve, vizes pengéjű késsel karcsú szeletekre vágva kínáljuk.

A sütemény, mint a mellékelt kép mutatja, szemrevaló lett, de a tésztája egy kicsit száraz, és a sok finom házi baracklekvár mintha benne sem lenne. Arra jutottam, hogy változtatni kell az arányokon: a vajat legközelebb megduplázom, és mehet bele több lekvár is. A kakaó és a cukor rendben van. A hab sütését lehet később kezdeni, és néhány perc után még kisebb hőmérsékleten folytatni. Legközelebb így fogom csinálni, és hogy el ne felejtsem, ezeket az észrevételeket a recept mellé már oda is írtam. Már el is szállt a rosszkedvem, most megyek és főzök a családnak egy jó kis születésnapi mustáros marharagut!

2010. január 25., hétfő

Mezitláb a konyhában - Japán hangulat az Újlipótvárosban


 Gasztromán lévén, kíváncsi vagyok mindenre, ami az étkekkel és előállításukkal kapcsolatos: ha nem írom a recepteket, akkor éppen főzök vagy valamilyen főzős-sütős újságot lapozgatok, szakácskönyvet böngészek, természetes hát, hogy a főzőiskolák is nagyon érdekelnek. Ezeken a helyeken a hallgatók reményeik szerint megismerhetik mindazt, amit édesanyjuk, nagymamájuk konyhájában valamiért nem tudtak vagy nem akartak ellesni, bepillanthatnak távoli világok ízeibe, különleges fogásokat, ételkészítési eljárásokat tanulhatnak. Vannak főzőiskolák, amelyek mindezt együtt nyújtják, mások a fent felsoroltaknak egy-egy szeletét kínálják. Szóval a gasztronómia különleges területei ezek az iskolák, érdemes tanulmányozni őket, belekóstolni a hangulatukba, módszereikbe. Így jutottam el én is a Makifood főzőiskolába. Különösen vonzó volt, hogy ingyenes nyílt napot hirdettek meg a tavaszi szemeszterük indításaként, így anyagi kockázat nélkül lehetett ismerkedni Maki Stevensonnal és csapatával. Zegzugos valódi újlipót belső udvarról nyílik a ház, aminek legfelső emeletén várja a főzni vágyókat a tanoda. A fagyos januári délutánra hirdetett főzőiskola-kóstoló egyetlen megpróbáltatása a gyalogosan legyűrt emeletsor volt. De mindez elfelejtettük a mécsesekkel szegett utolsó néhány lépcsőn, ahol már vendégváró italok a fantasztikus illata is érezhető volt. A hatalmas konyha-szobába mezítláb léptünk be. Ezt a nálunk szokatlan helyzetet kellemesen oldotta Maki, a bájos japán származású séf, aki mosolyogva és rögtön kínálva fogadott mindenkit. A „menü” háromféle, különleges desszert volt, nem olyan súlyosan édesek, mint a mi süteményeink, de jó ízűek, frissen fűszeresek. Kétféle italt is kínált melléjük a házigazda: csípősen fahéjas teát és különleges, forró almalevet. Míg a közönség majszolt, iszogatott, a háziak elmondták, hogyan működik az iskola: mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokból, egészséges fogások készítését tanítják Maki chef különleges japán-amerikai tapasztalataival átszőve, táplálkozás-filozófiáját követve. Izgalmas témák jól felépített sorrendben a késhasználattól indulva egészen a japán házi konyháig.
A Makifoodban töltött jó hangulatú este után biztos, hogy néhány kurzusukra beiratkozom.

2010. január 21., csütörtök

Reggeli csábítás


Nagyobbik lányom fogyókúrába kezdett. Változatos, naponta más tápanyag bevitelével fogyasztó módszert talált, a fehérje-, szénhidrát-, keményítő- és gyümölcsnapok váltják egymást, és időről időre van egy nap, amikor csak vizet szabad inni. Mindez csodaszép, egyszerű, ki is lehet bírni (legalábbis a szenvedő fogyókúrázó állítja), de a legjobb benne a pompás reggeli. Ez az étkezés ugyanis mindig gyümölcs. Így tehát apa májkrémes zsömléje, a nagyfiú tükörtojása, a kisebbik lány és fiú mézes kenyere és kakaója meg az én hatalmas bögre kávém mellett most reggelente ott illatozik az asztalon a fogyózóra várva egy nagy tányér apróra kockázott gyümölcs. Rendben is volt ez, míg egyik reggel később ült az asztalhoz, mint a többiek, és mire odaért, a korábban kelők megdézsmálták a gyümölcshalmot. Persze került új alma, banán, narancs, de a családtagok vérszemet kaptak, és most már mindenkinek jár a reggeli mellé (vagy helyett) gyümölcs.
Éveken át hiába tisztítottam téli reggeleken a narancsokat, facsartam a grépfrútok levét, nem kellett senkinek, de most, hogy valaki a szemük láttára jóízűen gyümölcsöt reggelizik, mindjárt vonzóbb lett az egészséges napindítás. A reggeli álmatag kávézás helyett gyümölcs-előevővé kellett volna alakulnom, és akkor máris kapósabb lett volna a sok vitaminbomba.
Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?

TÉLI GYÜMÖLCSREGGELI
Hozzávalók (1 személyre)
1 alma.1 banán.1 narancs
vagy 1 alma, 1 banán, 1 kivi
vagy 1 alma, 1 körte, 1 narancs
stb., azaz háromféle gyümölcs (ami éppen kapható vagy van otthon), együtt, tisztítva kb. 40 dkg

1. A gyümölcsöket megmossuk, az alma és a körte kivételével meghámozzuk. Ezeket kicsumázzuk, húsukat felkockázzuk.
2. A narancsot gerezdjeire bontjuk, majd kisebb darabokra vágjuk, a meghámozott banánt felkarikázzuk.
3. A kiválasztott gyümölcsöket lazán összeforgatjuk, és egy tálra halmozva kínáljuk.

Ha túl savanyú
Akinek ez így együtt túl savasnak tűnik, meghintheti egy kevés zabpehellyel vagy más gabonapehellyel-

2010. január 17., vasárnap

Mit ér a hétvége sütemény nélkül?











Ha kis családomnak feltesszük a fenti kérdést, azt felelik: semmit. A hétvégi sütemény intézménye nálunk szent dolog. Mindebből következik persze, hogy létezik hétköznapi sütemény is. Lássuk, mi a különbség! A hétköznapi sütemény afféle ebédtészta: vargabéles, pozsonyi kocka, rizskoch, kifli- vagy kalácsfelfújt, aranygaluska. A hétvégi sütemény gazdagabb, krémesebb (macerásabb), mint köznapi testvérei, esetleg lehet ilyenkor az édesség valamilyen különleges desszert is, mondjuk panna cotta vagy somlói galuska, de legjobb, ha valódi süteménnyel állok elő, az a legkapósabb. Szezonja van a gesztenyének, az almának, legyen hát almás-gesztenyés szelet, igen az egyik legbabrásabb fajta, de megéri a vesződést, mert nagyon finom. Egy kedves egri olvasónktól hallottam először erről a finomságról, az ő változatát fejlesztettem tovább, igazítottam családom ízléséhez.

ALMÁS-GESZTENYÉS SZELET
Hozzávalók
az almatöltelékhez: 1 kg Jonatán alma, fél citrom leve,2 evőkanál vaj, 10 dkg cukor. 2 kiskanál őrölt fahéj a gesztenyés töltelékhez: 50 dkg mélyhűtött gesztenyepüré, 5 dkg vaj, 2-3 evőkanál rum. 1-2 evőkanál porcukor (ez el is maradhat), fél citrom reszelt héja
a tésztához: 2 kiskanál szódabikarbóna, 50 dkg liszt, 15 dkg vaj, 20 dkg cukor, 2 tojás, 1 dl tej, só
a formázáshoz: liszt
a tetejére: 5 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, 2 evőkanál kakaó

1. Az almát alaposan megmossuk, a szemeket meghámozzuk (a héjat el lehet ropogtatni, a süteményhez nem kell), a húsát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A citromlevet rácsepegtetjük, majd a reszelt almát a forró vajra dobjuk, és párolni kezdjük.
2. A cukorral és a fahéjjal ízesítjük, majd kevergetve pároljuk, amíg a leve teljesen el nem fő. Ekkor a tűzről lehúzzuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
3. A gesztenyemasszát szobahőmérsékleten felengedjük, majd a vajjal, a rummal, a cukorral és a citromhéjjal habosra keverjük.
4. A tésztához a szódabikarbónával összeszitált lisztet a vajjal elmorzsoljuk. A cukrot, a lazán felvert tojásokat, és a tejet beledolgozzuk, csipetnyi sóval ízesítjük.
5. A tésztát 5 egyforma darabra osztjuk, majd ezeket egymás után liszttel behintett deszkán 30X40 centis téglalapokká nyújtjuk. Ezeket egymás után megfelelő méretű sütőlapon vagy a tepsi hátoldalán megsütjük. Ha a sütőt 200 °C-ra előmelegítjük (légkeveréses sütőben 180 °C), akkor ez laponként mindössze 7-8 perc.
6. A lapokat hagyjuk kihűlni, majd az elsőt a tepsibe tesszük, és megkenjük a gesztenyés krém felével. Erre jön a második lap és a kihűlt alma fele, majd a harmadik lap, amire a maradék gesztenyét kenjük. Végül a negyedik lap, a maradék alma és az utolsó lap következik.
7. A bevonathoz a vajat a cukorral és a kakaóval összekeverjük, majd 1-2 evőkanál vízzel hígítva megolvasztjuk. Szép simára keverjük, majd egyenletesen a sütemény tetejére kenjük.
8. Ezután jön a legnehezebb művelet: a kész süteményt 3-4 óráig (még jobb, ha egy egész éjszakán át) pihentetjük. Végül csinos szeletekre vágva tálra rakjuk.

Hogy oda ne ragadjon... 
Ez a tészta, a legsűrűbb lisztezés mellet is makacsul ragaszkodik a gyúródeszkához és a nyújtófához. Hogy ne kelljen darabokban a tepsibe tenni, érdemes eleve sütőpapíron nyújtani, majd azzal együtt áthúzni a sütőlapra.

2010. január 12., kedd

Hangulatjavító színek


Undok, szürke, csúnya nap. Köd, pára, csontig kúszó hideg, és még a buszok sem járnak… Mindezek ellen nem sokat tehetünk, de legalább otthon érezzük jól magunkat, mondjuk egy kis konyhai színterápia segítségével. Hogy ez mit jelent? Nos, a válasz nagyon egyszerű: minél színesebb fogásokat tegyünk az asztalra, sőt, ha lehet a terítésnél is használjunk élénk árnyalatú kelméket, tányérokat, kiegészítőket. Izgalmas indítás lehet ilyenkor a sütőtökkrém-leves, tölmagolajjal megcsepegtetve, sült tökmaggal hintve. Ezután jöhet egy tarka zöldséges rizottó, végül a piros tányéron kínált narancsos máktorta. A kezdő és záró fogás receptje álljon most itt.


KAKUKKFÜVES SÜTŐTÖK-KRÉMLEVES
Hozzávalók (4 személyre)
1 kg sütőtök

1 dl főzőtejszín
2-3 dl tej
2 kiskanál morzsolt kakukkfű
a tálaláshoz:
sütőtökmag
tökmagolaj
1. A tököt meghámozzuk, magos belsejét kikaparjuk, de nem dobjuk ki, húsát nagyobb (kb. 2X2 centis) kockákra vágjuk. A tökkockákat egy tepsibe szórjuk, és 200 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses sütőben 180 °C) megsütjük. Nem kell alá sem zsiradék, sem víz, de, ha alufóliával lefedjük, gyorsabban elkészül.
2. A puha tököt egy lábosba szórjuk, és merülőmixerrel pépesítjük. Megsózzuk, a tejszínnel és a tejjel hígítjuk, majd a kakukkfűvel fűszerezzük. A tűzre tesszük, és egyszer, kevergetve felforraljuk. Ha friss kakukkfüvet használunk, akkor azt csak a főzés végén szórjuk bele.
3. A magokat a tökbelsőből kiválogatjuk, majd zsiradék nélkül, héjastól egy serpenyőben megpirítjuk.
A leves tetejére néhány csepp tökmagolajat hintünk, és a pirított tökmaggal megszórva tesszük az asztalra.

Elkészítési idő: 50 perc

Tökmagozó
Akinek nincs türelme a tökmagokat kiszedegetni, pirítgatni, az készen kapható hámozott, pirított tökmaggal is díszítheti a levest.



NARANCSOS MÁKTORTA
( Horváth Ilona mákos bélese nyomán)
Hozzávalók
30 dkg liszt,
15 dkg vaj vagy margarin
2 evőkanál cukor
1 tojás
1-2 evőkanál tejföl
csipetnyi só
fél citrom reszelt héja
a töltelékhez:
3 dl tej
25 dkg darált mák
5 dkg búzadara
20 dkg cukor
1 narancs vagy citrom reszelt héja
csipetnyi őrölt fahéj
10 dkg mazsola
2-3 evőkanál rum,
4 tojásfehérje
4-6 evőkanál savanykás lekvár
a nyújtáshoz: liszt
a tetejére: 2 evőkanál citromlé
5 dkg porcukor
1. A tésztához a lisztet a vajjal, a cukorral, a tojással és a tejföllel gyorsan összegyúrjuk. Csipetnyi sóval és a reszelt citromhéjjal ízesítjük, majd amíg a töltelék elkészül, folpakfóliába csomagolva a hűtőszekrénybe tesszük.
2. A töltelékhez a tejet felforraljuk. A mákot és a búzadarát beleszórjuk, alaposan összekeverjük, és újra felforraljuk, majd a tűzről lehúzzuk. A cukrot beledolgozzuk, a narancshéjjal és a fahéjjal fűszerezzük, majd hűlni hagyjuk. A megmosott mazsolát a rumba áztatjuk, közben a tojásfehérjét csipetnyi sóval ízesítve nagyon kemény habbá verjük. A lecsepegtetett mazsolát a kihűlt mákba szórjuk, majd a habot is lazán beleforgatjuk.
3. A tészta felét liszttel behintett deszkán egy közepes tepsi méretére nyújtjuk, és beleterítjük úgy, hogy az oldalát is fedje. A lekvárral megkenjük, majd a habos mákmasszát belesimítjuk, majd a maradék tésztából nyújtott lappal befedjük. A tetejét egy villával több helyen megszurkáljuk, majd 200 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses sütőben 180 °C) kb. 40 perc alatt szép rózsaszínűre sütjük. Amikor langyosra hűlt, a citromlével simára kevert porcukorral bevonjuk. Csinos szeletekre vágva kínáljuk.
4. Ha tortát akarunk készíteni, akkor a tésztát egy nagyobb és egy kisebb darabra osztjuk (3/5-2/5 rész). A nagyobb darab kétharmadát kinyújtjuk, és egy 24 centi átmérőjű tortaformát kibélelünk vele. A lekvárral megkenjük, és a mákos hab kétharmadát belekanalazzuk. A tetejét a maradék tésztából nyújtott lappal befedjük. A másik adag tészta egy kisebb pitesütőhöz elég hasonló módon elkészítve. A sütés és a díszítés azonos a bélesével.

Elkészítési idő: 1 óra + a hűtés

2010. január 7., csütörtök

Levesmánia - forró kanalaznivalók hideg napokra

 









Ezeken a havas, hideg napokon hiába ajánlom fel kis családomnak konyhaművészetem sziporkázó csodáit – illatos sülteket, könnyed salátákat, hétköznapi tésztacsodákat és rebbenő süteményeket -, semmi nem érdekli az ínyüket, csak a leves. Értem én, nincs is annál jobb, mint mikor a lakásba lépve, a csizmánkról a havat letopogva már érezzük, a leves fantasztikus illatát, és mire lekabátolunk, kezet mosunk, már ott gőzölög az asztalon a sűrű kanalaznivaló. Engedek az erőszaknak: jöjjenek a téli levesek! Ma fokhagymagombóc-leves készül, holnap egy jó kis pulykaragu, és, ha még nem unták el a kanalazást, akkor következhet a bazsalikomos zöldségleves. Az első nem más, mint fokhagymával bolondított zsemlegombóccal főzött, tejföllel habart erőleves, a másodikat nem is kell magyarázni, csak sok tárkonnyal fűszerezni, a harmadik pedig a klasszikus zöldségleves sűrített változata, amiben a belevalókat reszelve főzzük. Fogjunk hát hozzá!

FOKHAGYMAGOMBÓC-LEVES
Hozzávalók (4 személyre)
4 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1 l szűrt erőleves
2 szikkadt zsemle
2 dl tej
1 tojás
1-2 evőkanál zsemlemorzsa
só, őrölt bors
4 evőkanál liszt
1 dl tejföl
fél csokor petrezselyem

  1. A fokhagymát megtisztítjuk, majd 2 gerezddel és a babérlevéllel fűszerezve az erőlevest felforraljuk.
  2. A feldarabolt zsemlét a tejjel leöntjük, néhány percig állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk. A tojással és egy kevés zsemlemorzsával összekeverjük, sóval, borssal és a maradék 2 gerezd zúzott fokhagymával fűszerezzük.
  3. A masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk, amiket lisztbe forgatunk. A gombócokat a forrásban lévő levesbe tesszük, és addig főzzük, amíg feljönnek a felszínére.
  4. A forgatás után megmaradt lisztet a tejföllel és egy kevés vízzel simára keverjük. Beledolgozunk 1-2 merőkanálnyi forró levest, majd visszacsorgatjuk a fövő levesbe, és simára habarjuk.
  5. A megmosott, finomra aprított petrezselymet a tetejére szórjuk, még egyet forralunk rajta, és máris tálalható.   
Elkészítési idő: 40 perc

Honnan vegyük az erőlevest?
A hétvégi húslevesek szomorú sorsa mindenki előtt ismeretes (szerdán szomorúan kiöntjük), hogy mégse így végezzék, leszűrt levüket érdemes még vasárnap este lefagyasztani, a maradék zöldségből, húsból pompás pástétomot, salátát, szendvicskrémet készíteni. Tehát az erőleves a mélyhűtőben lapul, ha mégsem, akkor leveskockából pillanatok alatt előállíthatjuk.
Van, aki illatosabban szereti…
A receptben megadott fokhagymamennyiség betartása nem kötelező. Aki a karakteresebb ízek kedvelője, az bátran tehet többet belőle a levesbe és a gombócba is.
Füstös változat
Ennek a levesnek jól áll a füstös íz is. Készülhet eleve füstölt léből is, vagy főzhetünk bele egy kevés füstölt húst. Ez esetben levesünk akár egytálételnek is tekinthető.
Mi legyen a második fogás?
Ezután a kiadós leves után bőven elég valamilyen könnyű édesség: házi piskóta, vaníliaöntettel, fahéjas csiga, tejberizs gyümölcsmártással.

TÁRKONYOS PULYKARAGULEVES
Hozzávalók (4 személyre)
1 vöröshagyma
4 evőkanál olaj
50 dkg pulykacomb (csont nélkül mérve)
só, őrölt bors
morzsolt majoránna
2-2 petrezselyemgyökér és sárgarépa
1 dl főzőtejszín vagy tejföl
fél csokor friss tárkony
a levesbetéthez:
5 dkg liszt
1 tojás
1 kiskanál vaj
a tálaláshoz: 4 karika citrom

  1. A megtisztított, finomra aprított hagymát az olajon aranyszínűre pirítjuk-pároljuk. A lebőrözött, hártyáitól, inaitól megfosztott, kisebb kockákra vágott húst rádobjuk, és kevergetve fehéredésig sütjük.
  2. Sóval, borssal, morzsolt majoránnával fűszerezzük, a megtisztított, megmosott, vékony félkarikákra vágott zöldséget is beletesszük, majd 8-10 deci vízzel felengedjük.
  3. Lassú tűzzel, csendesen puhára főzzük, majd a levesbetéthez a lisztet a tojással, a vajjal és csipetnyi sóval összekeverjük. A masszából apró galuskákat szaggatunk a levesbe.
  4. Néhány percig főzzük, majd egy kevés forró levessel simára kevert tejszínnel krémesítjük. Végül a finomra aprított tárkonyt is beleszórjuk, és citromkarikákkal díszítve tálaljuk.
Elkészítési idő: 1 óra

Sűrűbben
A levest hintéssel sűríthetjük. Ez annyit tesz, hogy miután a zöldségeket is megforgattuk a hagymás-húsos alapon 1-2 evőkanál liszttel meghintjük, gyorsan átkeverjük, és ezután engedjük fel a vízzel. A tejszínes vagy tejfölös krémesítés ehhez a változathoz is jár.
Könnyebben
Aki kalóriaszámláló napjait éli, mindenképpen hagyja ki a lisztet. Nekik érdemes a levest pulyka- vagy csirkemellből készíteni, és a krémesítéshez jó, ha natúr krémjoghurtot használnak.

BAZSALIKOMOS ZÖLDSÉGLEVES
Hozzávalók (4 személyre)
1 vöröshagyma
4 evőkanál olaj
2-2 petrezselyemgyökér és sárgarépa
1 kisebb zeller (kb. 15 dkg)
1 kisebb karalábé (kb. 15 dkg)
só, őrölt bors
1 csokor friss vagy 2 kiskanál morzsolt bazsalikom
2 evőkanál liszt
a levesbetéthez:
1 tojás
3-4 evőkanál búzadara
1 kiskanál vaj
  1. A lehéjazott, finomra aprított hagymát az olajon megfuttatjuk. A megtisztított, megmosott és lereszelt zöldségeket rádobjuk, és 1-2 percig kevergetve pirítjuk.
  2. Sózzuk, borsozzuk, a felaprított bazsalikom felével fűszerezzük. A liszttel meghintjük, majd 8-10 deci vízzel felengedjük, ha kell utánaízesítjük, és lassan, gyöngyözve puhára főzzük.
  3. Közben a gyors grízgaluskához a tojást a búzadarával és a vajjal összedolgozzuk. Csipetnyi sóval, borssal fűszerezzük, és apró galuskákat szaggatunk belőle a levesbe.
  4. Amikor a zöldségek és a galuska is megfőtt, a maradék bazsalikomot is a levesbe szórjuk, és máris tálalhatjuk.
Elkészítési idő: 45 perc

Hogy jó apró legyen
Aki nem szeret reszelni, annak érdemes beszerezni egy konyhai aprítót. A megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldséget ezzel könnyedén a megfelelő méretű darabokra vághatja.
Természetes sűrítés
Ha el szeretnénk kerülni a liszt használatát, akkor a levest sűríthetjük burgonyával is. Ez úgy történik, hogy 1 közepes megmosott, meghámozott burgonyát a zöldségekkel együtt felaprítunk, és a recept szerinti módon megfőzzük.

2010. január 1., péntek

Újév hagyományos és kímélő változatban

Először is: boldog új évet kívánok minden kedves Klubtársnak!!!!







Most jöhet a napló...
Eldicsekedtem a blogommal a barátaimnak, és persze azt is elmondtam nekik, hogy legközelebb jó kis spórolós, év eleji recepteket fogok írni, pompás ötleteim vannak. Azt mondták, hogy ez nagyszerű, de miért nem esik szó (írás) a blogban a szerencsehozó lencséről és a megfáradt gyomornak való korhelylevesről? Ahogy ez elhangzott, máris mindenki belekezdett tuti receptjének elmesélésébe, így először azt gondoltam, minek az újévi recept, mikor mindenkinek úgyis megvan a magáé, azután jobb ötletem támadt, az elhangzottakat összefésültem, és leírtam. Íme:

Hagyományos lencsefőzelék
Hozzávalók (4 személyre)
50 dkg lencse
50 dkg füstölt hús (comb, dagadó, tarja, lehetőleg csont nélküli darab)
2 babérlevél
1 vöröshagyma
1 kiskanál morzsolt borsikafű (csombor)

2 evőkanál liszt
2 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
pirospaprika
1 dl tejföl
1 kiskanál ecet vagy mustár
cukor
a tálaláshoz:
4 evőkanál reszelt torma
tejföl

1. A lencsét a főzés előtti nap estéjén átválogatjuk, megmossuk, majd hideg vízbe áztatjuk.
2. Másnap a füstölt húst annyi vízben, amennyi éppen ellepi megfőzzük. Sózni nem kell, mert a hús eleve sós, de 1 babérlevéllel és a meghámozott, cikkekre vágott hagymával fűszerezzük.
3. Amikor a hús elkészült, a főzővizéből kiemeljük, és a helyére a leszűrt lencsét tesszük. Ha kell, a folyadékot annyira pótoljuk, hogy a lencsét éppen ellepje. Csipetnyi sóval, a másik babérlevéllel és a borsikafűvel fűszerezzük, azután lassú tűzzel, időnként megkeverve puhára főzzük.
4. A lisztet az olajon megpezsgetjük, a zúzott fokhagymát és egy kevés pirospaprikát belekeverünk. Felengedjük 1-2 deci vízzel, simára keverjük, azaz fokhagymás rántást készítünk. A rántással a lencsét besűrítjük, majd forró levéből 2 kanálnyival a tejfölt simára habarjuk, és ezt is a főzelékbe keverjük.
5. Az ízét karakteresíthetjük egy kevés ecettel, szelídíthetjük egy leheletnyi cukorral, és, ha kell, utánasózzuk.
6. Tálaláskor a kis kockákra vágott főtt füstölt húst a tányérokba mert főzelék tetejére halmozzuk. Frissen reszelt tormát és simára kevert tejfölt kínálunk mellé.

Elkészítési idő: 1 óra + a lencse áztatása

Változatok:

- Kímélő
A füstölt húst elhagyjuk, és a lencsét enyhén sós, babérlevéllel, borsikafűvel, hagymával fűszerezett vízben puhára főzzük, majd néhány kanál forró lével simára kevert joghurttal vagy alacsony zsírtartalmú tejföllel krémesítjük, azaz a liszt és az olaj is elmarad.
- Olcsó
Ha nincs otthon füstölt hús, akkor az ízét ügyesen pótolhatjuk egy füstölt ízű leveskockával. Ilyenkor virslit vagy kolbászt karikázhatunk a főzelékbe, vagy cikkekre vágott kemény tojással tálalhatjuk.
- Gyors
Ha nincs időnk lencsét áztatni, és kivárni, amíg megfő, akkor konzervlencséből is készíthetjük a főzeléket. Ilyenkor a levével együtt egy lábasba öntjük. Babérral, borsikával fűszerezzük, majd a fentiek szerint berántjuk vagy behabarjuk. Ez esetben főtt füstölt húst veszünk, és azt külön megmelegítve vagy a főzelékbe kockázva tesszük az asztalra.
- Leves
A lencséből pompás levest is készíthetünk. Ebbe kerülhet a lencsével együtt 1-1 karikákra vágott petrezselyemgyökér és sárgarépa is és 1 cikk vékony hasábokra szelt zeller. Elkészítése szinte azonos a főzelékével, csak hosszabb lére eresztjük, azaz több vízzel főzzük.
- Saláta
Ez konzervlencséből készíthető el a leggyorsabban, de, ha van rá időnk, akkor a beáztatott, sós, babérleveles vízben megfőzött is elkészíthetjük. Tehát a lencsét leszűrjük, és leheletvékony karikákra szelt lilahagymával összeforgatjuk. Ecetes, cukros salátaöntetet locsolunk rá, amit néhány csepp olívaolajjal is gazdagíthatunk. Ha önálló fogásként kínáljuk, akkor virslit is karikázunk bele, és ropogós kenyeret (bagett, rozskenyér stb.) adunk mellé.

Korhelyleves
Hozzávalók (4 személyre)
1 evőkanál liszt
2 evőkanál olaj
pirospaprika
50 dkg savanyú káposzta

2-3 szemes bors
1 babérlevél
30 dkg főtt füstölt csülök vagy füstölt kolbász
a tálaláshoz: tejföl

1. A lisztet a forró olajon megpezsgetjük, a paprikával meghintjük. A kisebb szálakra vágott káposztát rádobjuk, majd 1,5 liter vízzel felengedjük. Ebbe a folyadékmennyiségbe érdemes beleszámítani a káposzta levét is.
2. Megsózzuk, a borsot és a babért beledobjuk, és jó puhára főzzük.
3. Végül az apró kockákra vágott csülköt vagy a felkarikázott kolbászt is beletesszük, és még egyszer felforraljuk.
4. Tejföllel gazdagon meglocsolva, ropogós, friss kenyérrel kínáljuk.

Elkészítési idő: 30 perc

Tipp:
Aki savanykásabban szereti a korhelylevest, az jól teszi, ha a káposztavásárlásnál külön is vesz egy kevés (sok) káposztalevet a káposzta mellé, és ezzel engedi fel a levest.