És, ha nem sikerül? Munkaterápia!

Kedves Naplóm! Elhanyagoltalak, mert az íráson kívül ezernyi más dolgom volt, és a kedvem is igencsak pocsék. Először is állás, de legalábbis munka után rohangálok, kevés sikerrel. Azután a még meglévő munkámat igyekszem minél jobban végezni, ez egy szakácskönyv írása a befőzésről (lásd szavazás), úgyhogy a betűket most ahhoz gyűjtöm. A hétvégi szent sütemény ezúttal bár igen szép lett, de kevéssé finom (lásd kép), ráadásul ma van a születésnapom, ami sajnos már nem a huszadik, és még a hó is zuhog. Szóval úgy döntöttem: elég a megszokott, monoton körök rajzolásából (főzés, írás, gyerekek, öregek istápolása stb.), moziba megyek, hogy jobb kedvre derüljek. Persze nem tagadhatom meg magam, a mozi is az egyik fő körről, a gasztronómiáról szólt, hát persze, hogy a Julie & Julia - Két nő egy recept című hollywoodi szuperfilmet néztem meg. Remekül szórakoztam, különösen a főhősnő Julie Powell azon kijelentésén, hogy az egy év alatt megfőzött több, mint ötszáz étel elkészítése során csodálatos módon megtanult főzni. Hát igen, ez így megy, ha minden nap főzünk néhány fogást, egy, két, három, sok éven át, akkor, lassan megtanulunk főzni. Az meg már az én bajom, hogy irigykedve néztem, amint a bloggerlány homárt, egyforma darabokra szelt marhabélszínt, sajtok és vajak kilóit cipelte haza nap mint nap a piacról (mindezt hivatalnoki fizetéséből). No, de ez csak egy film…, egy jó kis főzős film, megér egy délutánt rászánni. A mozi után arra jutottam, hogy felhagyok a csüggedéssel, munkaterápiára fogom magam, és ha már a többin nem tudok változtatni, legalább megfejtem, mitől lett száraz, unalmas a sok gonddal készített vasárnapi sütemény.

Kezdjük az okoknál: azért sütöttem pont ezt, mert igencsak felgyűlt a hűtőszekrényben a tojásfehérje, na meg azért, mert egy filléres boltban nagyszerű habcifrázó lapocskát vettem, és ezt szerettem volna végre kipróbálni. Eddig nincs probléma.

Most jöhet a recept!
LEKVÁROS-HABOS SZELET
Hozzávalók : 40 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 1 tojássárgája, 1-2 dl tej, fél citrom vagy narancs reszelt héja, só, 3 evőkanál kakaó, 20-25 dkg baracklekvár, 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, a formázáshoz: liszt

1. A lisztet a sütőporral összeszitáljuk, majd a cukorral, a vajjal, a tojássárgájával és annyi tejjel, hogy jól formázható tésztát kapjunk, összegyúrjuk.
2. A citromhéjjal és csipetnyi sóval ízesítjük, majd 2/3-1/3 arányban elosztjuk. A kakaót a nagyobb darabba dolgozzuk, majd ezt is két egyforma darabra vágjuk.
3. Az első kakaós tésztát liszttel behintett deszkán egy közepes méretű tepsi méretére nyújtjuk, és belefektetjük. A lekvár harmadával megkenjük, majd a sárgán hagyott, szintén kinyújtott tésztalappal befedjük. Erre újabb harmad lekvár és a második kakaós lap kerül.
4. A sütemény tetejét egy villával megszurkáljuk, és 200 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses sütőben 180 °C) kb. 20 perc alatt elősütjük.
5. Közben a tojásfehérjét kemény habbá verjük, a porcukrot apránként beledolgozzuk. A félig sült tészta tetejét a maradék lekvárral megkenjük, és a habot rásimítjuk.
6. Villával ügyesen megcifrázzuk, és a tepsit a sütőbe visszatesszük. A tüzet mérsékeljük kb. 20 °C-kal, és a sütő ajtaját résnyire nyitva addig sütjük, amíg a hab szépen meg nem pirul. Langyosra hűtve, vizes pengéjű késsel karcsú szeletekre vágva kínáljuk.

A sütemény, mint a mellékelt kép mutatja, szemrevaló lett, de a tésztája egy kicsit száraz, és a sok finom házi baracklekvár mintha benne sem lenne. Arra jutottam, hogy változtatni kell az arányokon: a vajat legközelebb megduplázom, és mehet bele több lekvár is. A kakaó és a cukor rendben van. A hab sütését lehet később kezdeni, és néhány perc után még kisebb hőmérsékleten folytatni. Legközelebb így fogom csinálni, és hogy el ne felejtsem, ezeket az észrevételeket a recept mellé már oda is írtam. Már el is szállt a rosszkedvem, most megyek és főzök a családnak egy jó kis születésnapi mustáros marharagut!